borít
borít – ‘burkol, ellep’; ‘feldönt’; ‘‹kandisznó› párzik’. Származékai: borul, borogat, borogatás, ború, borús, borong, borongós.
A szócsalád bor- töve ótörök örökség: kun, oszmán bur- (‘csavar, burkol’). A ‘csavar’ jelentésből érthetők a felborul, felborít; a ‘burkol’ a többit magyarázza. A ború és a borong (mindkettő a fedett ég sötétjével kapcsolatos) a nyelvújítás korában kerültek át a nyelvjárásokból az irodalmi, majd a köznyelvbe. Lásd még bura, burok.
