bomlik
bomlik – ‘összezavarodik’: bomlott elme; ‘szétjön, szétesik’: kibomlik a csomó; cserebomlás; ‘bolondul ‹valakiért›’: bomlik egy lány után. – bont: ‘szétszed’: tábort bont; ‘megtör, megszeg’: felbontja az egyezséget, szükség törvényt bont; ‘kinyit’: felbontja a levelet, csomagot.
Ismeretlen eredetű szócsalád; valódi töve a bom-, amely a bont műveltető -t képzője előtt képzésmód szerint hasonult. Lásd még boncol.
