bohó
bohó – ‘nevetségesen együgyű’; ‘játékosan bolondozó’. Származékai: bohóc, bohózat.
A bolyong ige önállóan nem élő boly- tövéből először bolyó (‘tévelygő; téveteg eszű’) forma keletkezett, s élt egészen a 19. század elejéig. A bolyó ⇨ bohó hangváltozásra példa a tájnyelvi csalán ⇨ csilyán ⇨ csihán. A bohózat és a bohóc nyelvújítási képzések a ~ második jelentése alapján.
