bizony
bizony – ‘igaz, úgy van ‹állítás nyomósítására›’: bizony hogy ő is ott volt, úgy bizony; ‘‹régen› bizonyos’: mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb (Haláltánc). Származékai: bizonyos, bizonyság, bizonnyal, bizonyára, bizonyul, bizonytalan, (meg)bizonyosodik, bizonyítvány, bizonylat, bizonyíték.
