árok
árok – ‘hosszanti mélyedés, vízelvezető csatorna’; legősibb példája az aruk tüe (‘árok töve’) a Tihanyi Alapítólevélben (1055). Származékai: árkol, árkász.
Ótörök eredetű: ujgur arik (‘patak, csatorna’), kirgiz arik (‘árok’). A példák második szótagában veláris i van, a szó ősi magyar alakja aruk volt.
