ápol
ápol – ‘betegségében gondoz’. Származékai: ápolás, ápolgat, ápoló, ápolt, ápolatlan.
Ismeretlen eredetű szó. A 18. század előtt apol formában élt s jelentése eredetileg ‘csókol’ volt: Jaj, ha még csak egyszer láthatnám… nemes hölgyemet! Jaj, ha csak egyszer apolhatnám meg! (Heltai Gáspár). Mai értelme így alakulhatott ki, a tőmagánhangzó megnyúlásával párhuzamosan, az apolgat formából: ‘csókolgat’ ⇨ ‘dédelget’ ⇨ ‘szeretettel gondoz’ ⇨ ‘bajban, betegségben gondoz’.
