Varga Ferenc
Varga Ferenc (Bp., 1891. okt. 15. – Bp., 1974. márc. 17.): költő, író. Menhelyen nevelkedett. Kitanulta a cipészszakmát. 1910-től hajós volt egy vontatóhajón. 1912-től katonai szolgálatot teljesített. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona. A proletárdiktatúra bukása után letartóztatták, 1920-ban szabadult, utána is évekig rendőri felügyelet alatt élt. Volt pénzbeszedő, alkalmi munkás, kereskedelmi alkalmazott, 1945 után pártmunkás, előadó a Földművelésügyi Min.-ban, 1949-től nyugdíjazásáig raktáros. Tagja volt az SZDP-nek. Részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Első verseit a Népszava közölte a 30-as évek elején. Kórusverseit a 30-as évek végétől a Vasas Székházban, a Városi Színházban rendezett matinékon, munkásotthonokban adták elő. Éjfél c. drámájában – mely díjat nyert a Népszava pályázatán – gyűjtőfogházbeli élményeit dolgozta fel. Én is egy szikra voltam c. pályaművével 1970-ben díjat nyert. – F. m. Háborgó vizeken (versek, Bp., 1937); Szabadon (versek, Bp., 1938).
