Vályi Nagy Ferenc
Vályi Nagy Ferenc (Felsővály, 1765. szept. 30. – Sárospatak, 1820. jan. 15.): kollégiumi tanár, filológus, költő. 1783-tól 1793-ig Miskolcon, majd külföldi tanulmányútja után 1798-tól Sárospatakon tanított. Meséket, lírai költeményeket és Gyöngyösi István modorában, majd Kazinczy Ferenc hatása alatt elbeszélő költeményeket is írt. Ezeknél értékesebbek fordításai; Iliászfordítása (Homér Iliasza, Sárospatak, 1821, posztumusz kiadás), amelyben Kazinczy biztatására egyes részeket felhasznált Kölcsey átültetéséből, az eposz első teljes m. fordítása, s az első hazai plágiumperre adott alkalmat (Iliász-per). – F. m. Hunyadi László történetei (Pozsony és Komárom, 1793); Ódák Horátz mértékein (Kassa, 1807); Polyhymnia (verseinek gyűjteménye, kiadta Kazinczy Ferenc, Sárospatak, 1820). – Irod. Horváth János: N. F. (Tanulmányok, Bp., 1956.)
