Tihanyi Ernő
Tihanyi Ernő (Bp., 1897. jan. 12. – Bp., 1967. jan. 29.): író, költő. Mint vasmunkás 1918-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosságon az ifjúmunkásokkal foglalkozó ügyosztályon dolgozott. 1920-ban nyolcévi börtönbüntetésre ítélték. Az MSZMP megalakulásától részt vett a párt munkájában. Verseit 1925-től közölte a kolozsvári Pásztortűz, a Kanadai Magyar Munkás, a moszkvai Sarló és Kalapács és a párizsi Munkásújság. Versei nagyrészt álnéven v. névtelenül lettek ismeretesek. 1945-ben gödöllői szolgabíró lett, 1947-től a Váci Múz. ig.-ja nyugalomba vonulásáig. – F. m. Munkáskórusok (Bp., 1930); Visszanézek (versek, Bp., 1935); A váci sajtó története (Bp., 1962); Váci mártírok – váci hóhérok 1919-ben (Vác, 1963). – Irod. Markovits Györgyi: T. E. (Tiszatáj, 1965.)
