Temesvári Pelbárt

Teljes szövegű keresés

Temesvári Pelbárt (Pál) (? , 1455 körülBuda, 1504. jan. 22.): egyházi író és szónok, Ferencrendi szerzetes. 1458-ban a krakkói egy.-en tanult, 1483-ban a ferencesek budai rendházában teológiát tanított. 1496-ban esztergomi házfőnök volt, majd újból Budára került. Latin beszédgyűjteménye az egyszerű nép közé került szerzetesek számára készült. A középkori irodalomnak Európában ismert alakja volt. A skolasztika híve, a humanizmus ellensége. Művei a 16. sz. végéig sok kiadásban jelentek meg és Európa-szerte ismertek voltak. – F. m. Stellarium Coronae Mariae Virginis (Hagenau, 1498); Pomerium (Sermones Pomerii, I – III., Hagenau, 1499); Expositio libri Psalmorum (zsoltár magyarázatok); Aureum Rosarium Theologiae (teológiai enciklopédia, I-IV., az utolsó kötetet tanítványa, Laskai Osvát fejezte be. Hagenau, 1503 – 08). Műveiből részleteket kiadott és fordított Katona Lajos: Középkori legendák és példák (Magy. Kvtár, é. n.) és Brisits Frigyes (Magy. Irodalmi Ritkaságok, 1931. 6. sz.); Válogatott írásait V. Kovács Sándor adta ki (Bp., 1982). – Irod. Szilády Áron: T. P. élete és munkái (Bp. 1880); Horváth Cyrill: T: P. és kódexeink (Bp., 1891); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Bp., 1931); Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik (Bp., 1984).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT