Teleki László, gróf

Teljes szövegű keresés

Teleki László, gróf (Pest, 1811. febr. 11.Pest, 1861. máj. 8.): politikus, író, az MTA tagja (l. 1836, r. 1838, t. 1844). ~ László gr. (1764 – 1821) fia, ~ József történetíró (1790 – 1855) féltestvére. Sárospataki majd pesti és berlini Egy.-i tanulmányai után drámaírónak indult, de hamar politikai tevékenységre váltott át. Az 1843 – 44-i ogy. főrendi ellenzékének leghatározottabb, kiemelkedő alakja. 1844-ben a Védegylet alelnöke. 1848-ban Pest vm. függetlenségi és haladó szellemű képviselője. Batthyány Lajos felemás politikáját bírálta, ellenezte az olasz forradalom elleni katonai segítség megszavazását. 1848. szept.-től a m. kormány párizsi követe. A szabadságharc bukása után továbbra is ott maradt, hogy jó társadalmi és sajtókapcsolatait a m. függetlenség ügye javára felhasználhassa. A K-európai népek képviselőivel jó kapcsolatot tartott és igyekezett a francia kormány segítségét megszerezni hazája számára. A nemzetiségi kérdésben kormánya álláspontján túlmenő haladó álláspontot foglalt el, magyarok, szlávok, románok szövetségén fáradozott, egyenjogúságot követelve számukra. Bár számos kérdésben nem értett egyet Kossuthtal, nem fordult nyíltan ellene, úgy vélte, Kossuth és a m. forradalom ügye elválaszthatatlan egymástól. 1859 tavaszán Kossuthtal és Klapkával hárman alakították meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. 1860. dec.-ben Drezdába látogatott, a szász rendőrség elfogta és kiszolgáltatta Ausztriának. Ferenc József a politikától való tartózkodás ígérete mellett szabadon bocsátotta. Nem sokkal utóbb azonban mint főrend, királyi meghívót kapott az 1861-i ogy.-re, így ~ képviselőjelöltként fellépett az abonyi választókerületben, ahol meg is választották. Az ogy.-en a radikálisabb határozati párt vezére lett. A többség ~ mögé csoportosult, de az ő elképzelései és tábora eszméi, céljai között űr tátongott. A politikai vezető szerepet játszó nemesség egyáltalán nem ~ nézeteit vallotta a nemzetiségi kérdésről és a polgári demokráciáról, és nagy részében már ekkor inkább a Habsburgokkal való kiegyezés felé hajlott. Talán ennek felismerésével függött össze, hogy a másnapra kitűzött ogy.-i vita, pártjának várható győzelme előtt öngyilkos lett. – F. m. Kegyenc (Szomorújáték, Pest, 1841. Ezt a művét Illyés Gyula újraköltötte, Kortárs, Bp., 1963); La Hongrie aux peuples civilisés (Paris, 1848); Die russische Intervention (Hamburg, 1849); Beszéd töredék… (Pest, 1861); Válogatott művei (I – II., Sajtó alá rendezte és bevezette Kemény G. Gábor, Bp. 1961). – Irod. Lukács Móricz: Emlékbeszéd (Akad. Évk. X., 1876); Horváth Zoltán–Németh Andor: A kegyenc (Gr. T. L. élete, r. Bp., 1937); Lengyel Tamás: Gr. T. L. (Bp., 1942); Waldapfel Eszter: Az önálló magyar külpolitika 1848 – 1849 (Bp., 1962); Horváth Zoltán: T. L. 1810 – 1861 (I – II., Bp., 1964). – Szi. Illyés Gyula: A különc (dráma Bp., 1963).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT