Szőke Béla
Szőke Béla (Jósvafő, 1894. okt. 21. – Bp., 1980. nov. 19.): gépészmérnök, feltaláló, technikatörténész, a műszaki tudományok kandidátusa (1972). Részt vett az I. világháborúban. Mint főhadnagy szerelt le. Gépészmérnöki diplomáját a bp.-i műegy.-en szerezte 1922-ben. Pályafutását a Weiss Manfred Rt.-nél szerszám- és gépkonstruktőrként kezdte (1922-25). Ezt követően 1940-ig az Első Magyar Gazdasági Gépgyár gépszerkesztője. Ebben az időszakban kiemelkedő alkotása a kombinált búzamosógép. 1940 után – többnyire vezető beosztású dolgozóként – szerszámgépeket szerkesztett. Sikeres volt a munkatársaival együtt tervezett botkormányos vezérmű, mely – harántgyalugépbe beépítve – az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. 1955-ben vonult nyugdíjba. Ettől kezdve egymás után írta tanulmányait, könyveit és cikkeit. Jórészt ebben az időszakban foglalkozott technikatörténettel; szerkesztésében jelent meg a Műszaki Nagyjaink 1-3. kötete (1967). Húgával, ~ Annával grafikus öröknaptárt szerkesztett. Szabadalmainak száma húsz. Kitüntették Bánki Donát-díjjal (1963); GTE Irodalmi Díjjal (1962 és 1965); MTESZ-díjjal (1975) stb. – F. m. Esztergáláskor fellépő rezgések (1953); A forgácsolószerszámok geometriája (1966); Műszaki Nagyjaink (szerk. 1-3. kötet, 1967). – Irod. Pénzes István-Dr. Terplán Zénó: Szőke Béla. Műszaki Nagyjaink, 6. kötet, (301-357. o.).
