Szőcs Kálmán
Szőcs Kálmán (Marosvásárhely, 1942. szept. 19. – Marosvásárhely, 1973. aug. 20.): költő. Tanulmányait szülővárosában végezte, a Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet. Első versei az 1960-as évek elején jelentek meg. Művészete kapcsolható az első és a második ún. Forrásnemzedékhez is. A főiskola elvégzése után tanított Parajdon, 1965-től a marosvásárhelyi Vörös Zászló c. napilap szerkesztője; jelentős publicisztikai munkássága. Költészetére jellemző a közéleti elkötelezettség minden pátosz nélkül, a hétköznapi emberi gondok átélése s az ironikus életszemlélet. Öngyilkos lett. – F. m. Lelkemben gyermekkórusok (Forrás; Bukarest, 1965); Csöndes kiáltvány (Bukarest, 1967); Papírhajók (Bukarest, 1968); Új Kolumbusz (Bukarest, 1971); Játékaim (Bukarest, 1972); Töklámpás (Bukarest, 1974); Születésnapok (dráma, Marosvásárhely, 1971; románul is); Megjött a tornatanár (vidám játék, Marosvásárhely, 1972. románul is); A legszebb éneket kerestem. Válogatott versek (Bukarest, 1977). – Irod. Sz. K. ötéves írói tervéről (Utunk, 1965. júl. 30.); Csiki László: Levélforma Sz. K.-hoz (Igaz Szó, 1973. 5. sz.); Nagy Pál: Búcsú Sz. K.-tól – Vári Attila: Itt járt közöttünk – Gálfalvai György: Tétova sorok – temetés után (Igaz Szó, 1973. 9. sz.).
