Szili Leontin, Bánhegyi
Szili Leontin, Bánhegyi (Bp., 1901. máj. 16. – Bp., 2987. máj. 29.): író, dramaturg. Apja halála miatt fiatalon kezdett dolgozni mint takarékpénztári tisztviselő. Laczkó Géza biztatására kezdetben elbeszéléseket, zenei témájú cikkeket írt. Az Új Idők 1929. évi novellapályázatán díjat nyert. Első, Keresztúton (1931) c. regényéből tíz évvel később sikeres film készült. 1945 után elsősorban a Rádiónak dolgozott; ifjúsági elbeszéléseket, zenei hangjátékokat írt, és zenei témájú előadásokat tartott. Rádióra alkalmazta: Thomas Mann, Martin du Gard, Dosztojevszkij, Dickens, Oscar Wilde, Mauriac műveit. A Thurzó Gábor által szerkesztett Életnek volt belső munkatársa. – F. m. Magányos sziget (r., Bp., 1942); Majdnem szerelem (r., Bp., 1943): Asszony az országúton (r., Bp., 1943); Szerelmes muzsikusok (elbeszélések, Bp., 1944); A nagy szerep (r., Bp., 1945); Ágota hozománya (r., Bp., 1945); Egy marék hó (r., Bp., 1945); Fényjáték (r., Bp., 1946); Rianás (r., Bp., 1947). – Irod. Szeghalmi Elemér: Sz. L. (Új Ember, 1987. 27. sz.).
