Szilassy János
Szilassy János (Kassa, 1729 – ? , 1782 körül): ötvös. Atyjánál Kassán folytatott tanulmányok után 1729-től haláláig Lőcsén működött. 1742 – 82 között többször volt céhmester. Festett zománcos műveivel a m. későbarokk és rokokó ötvösség legjelesebb művésze lett. Közel 100 kelyhe, cibóriuma, feszülete és ereklyetartója maradt ránk. A lőcsei nagytemplomban őrzött kelyhén (1947-ben eltűnt) a város 1747. évi tűzvészét örökítette meg. Fő műve a kassai dóm számára tevékenységének félszázados ünneplésekor – készített hatalmas szentségtartó, melybe tudása és művészete legjavát sűrítette. 1967-ben a kassai múzeum kiállítást rendezett műveiből. – Irod. Mihalik József: Kassa város ötvösségének története (Bp., 1900); Pap Károly: Sz. J. ötvös életrajzához (Archaeol. Ért. 1902); Kemény Lajos: Sz. J. XVIII. sz.-i ötvös (Archaeol. Ért. 1906); Berwaldszky Kálmán: Sz. J. Lőcsei zománcfestő ötvös (Művészet, 1910); Kemény Lajos: Sz. J. (Művészet, 1915); Mihalik Sándor: A régi magyar zománcművészet (Bp., 1961).
