Szikszai György, Szikszay
Szikszai György, Szikszay (Békés, 1738. márc. 21. – Debrecen, 1803. jún. 30.): ref. pap, teológiai író, nyelvész. Egy ideig Debrecenben tanító, majd 1762-ben külföldi tanulmányútra indult, 1764-ben tért haza, Makói lelkész 1783-ig, ekkor elvesztette állását. 1786-tól Debrecenben lelkész. 1795-ben a debreceni egyházmegye esperese. Részt vett a Debreceni Magyar Grammatika szerkesztésében. Szerzője a máig legelterjedtebb ref. imakönyvnek, a Szikszainak (tkp. Keresztyéni tanítások . . .). – F. m. Keresztyéni tanítások… (Pozsony, 1786); Egynéhány prédikációk… (Pozsony, 1787); Mártírok oszlopa (Pozsony, 1789); Közönséges lelki áldozatok (Pozsony, 1795); A természeti és keresztyén vallás (Pest, 1799). – Irod. Csokonai Album (Debrecen, 1861); ifj. Szabó Aladár: Sz. Gy. élete és munkássága (Debrecen, 1927).
