Szávay Gyula
Szávay Gyula (Zenta, 1861. aug. 29. – Bp., 1935. máj. 1.): költő, közgazdasági író. A középisk.-t Szegeden, a jogot Győrött végezte. 1883-ban Győr város szolgálatába lépett. 1920-tól a bp.-i kereskedelmi és iparkamara főtitkára. 1883 – 87 közt a Garabonciás, majd a Győri Hírlap, később a Debreczeni Nagyújság szerk.-je. 1902-től a Petőfi Társ. tagja, 1920 – 25-ben főtitkára volt. 1910-től a Kisfaludy Társ. tagja. Több verseskötete és verses drámája, továbbá néhány tanulmánya jelent meg. – F. m. Költemények (Bp., 1892); Az első lépés (színmű, Bp., 1897); Vitézi ének és más újabb versek (Bp., 1905); Szép Ilonka (daljáték, Bp., 1906); Az ezüst pohár és más újabb versek (Bp., 1908); Dózsa György (tragédia, Bp., 1914). – Irod. Sík Sándor: Sz. Gy. emlékezete (Koszorú, 1938).
