Szántó Béla
Szántó Béla (Homokkomárom, 1881. febr. 1. – Bp., 1951. jún. 1.): tisztviselő. Az I. világháború előtt az SZDP baloldali ellenzékéhez tartozott, részt vett az antimilitarista mozgalomban. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom idején a Bp. i Katonatanács egyik vezetője. A KMP alapító tagja és a Központi Bizottság egyik titkára. A Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos, a Vörös Hadsereg egyik szervezője. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsbe, Berlinbe, majd az SZU-ba emigrált, ahol a Szakszervezeti Internacionáléban és a Kommunista Internacionáléban tevékenykedett. 1927-ben Mo.-on végzett illegális pártmunkát, majd ismét az SZU-ban a Nehézipari Népbiztosság Állami Tudományos Könyvtárának ig.-ja 1932-től 1938-ig. Az SZU Nagy Honvédő háborúja előtt és alatt a moszkvai rádió m. adásaiban és a Szovjet Tájékoztató Iroda munkájában működött közre. 1946-ban tért haza, itthon a szövetkezeti mozgalom egyik vezetője, 1947-től belgrádi, 1948- tól varsói követ volt haláláig. – F. m. A magyar munkásmozgalom 1914-ig (Bp., 1947); Szántó Béla tanulmánya az első világháború előtti magyarországi ellenzéki szociáldemokrata irányzatokról (Erényi Tibor forrásközlése, Párttört. Közl. 1962. 4. sz.). – Irod. Szántó Zoltán: Vég és kezdet (Emlékirat, Bp., 1964).
