Szabó Imre

Teljes szövegű keresés

Szabó Imre (Somorja, 1891. ápr. 10.Debrecen, 1955. jan. 27.): az első budapesti ref. esperes, egyházi író. Pápán 1914-ben fejezte be teológiai tanulmányait. Később Bázelben, a bp.-i tudományegy.-en bölcsészetet hallgatott, hosszabb tanulmányúton járt Hollandiában és Németo.-ban. 1914-ben Pápán, majd Révkomáromban segédlelkész, Bodajkon, 1918-tól Bp.-en a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze. 1923-tól bp. fasori lelkipásztor, 1934-től 1951-ig bp.-i ref. esperes. 1951-ben Bp.-ről eltávozott, tisztségét vesztette, ezután 1952-től haláláig Bujon volt lelkipásztor. Szerk. az Olajág, az Egyházi Értesítő, a Magyar Presbiter c. lapot, főmunkatársa az Igazság és Élet c. lapnak. Cikkei egyházi lapokban jelentek meg. – F. m. Nyitott ajtó (Bp., 1937); Magyar sorskérdések (Bp., 1938). – Irod. Sz. I. (Református Élet, 1937. 20. sz.); Sz. I. (Református Egyház, 1952. 2. sz.); Sz. I. (Az Út, 1955. 5. sz.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT