Sváiczer Gábor, Svájczer
Sváiczer Gábor, Svájczer (Kassa, 1784 – Nagybánya, 1845. aug. 24.): bányamérnök. Tanulmányait 1804-től a selmecbányai ak.-n,. majd külföldi bánya- és kohóvállalatoknál folytatta. Működését Szomolnokon kezdte, majd kutatásai alapján újból üzembe helyezte a felhagyott aranyidai nemesfémbányákat. Sikeres működése alapján bízták meg a válságos helyzetbe jutott Nagybánya környéki állami bányák, kohók és pénzverő vezetésével. Miután a bányászatot itt is újjáteremtette, 1834-ben a selmecbányai kamaragrófság vezetésével bízták meg. Újfeltárásokkal, a kohók üzemének javításával, több technikai újítással kerületét újjászervezte és ismét jövedelmezővé tette. Valószínűleg a körmöcbányai Ferdinánd altáró kihajtásáért (1839) kapta a kir.-tól azt az ezüst díszbányabárdot, amelyet a soproni Bányászati Múz. őriz. 1845-ben vonult nyugalomba. – Irod. Kovács Lajos: S. G. (Társalkodó, 1845); Faller Gusztáv: A selmeczi m. kir. Bányász és Erdész Akadémia évszázados fennállásának emlékkönyve, 1770 – 1870 (Selmec, 1871); Faller Jenő: S. G. bányamérnök, selmeci főkamaragróf bányászbárdja (Bány. és Koh. L. 1963); Fazék Gyula: Megemlékezés S. G. bányamérnökről, az első magyar főkamaragrófról (Bány. L. 1964).
