Sulyok Mária
Sulyok Mária (Királyhida, 1908. nov. 5. – Bp., 1987. okt. 20.): színésznő, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1961), kiváló művész (1963). A Színművészeti Akad.-n 1929-ben nyert oklevelet, s pályáját a debreceni színháznál kezdte, ahol egy évadot töltött. Egy újabb évadra miskolcra szerződött, onnan a bp.-i Vígszínház szerződtette, de fellépett a Magyar Színházban, valamint a Vígszínházhoz tartozó Royal és Pesti Színházban is. Nagyszerű színpadi megjelenése, vonzó nőiessége folytán a végzetes asszonyokat játszatták vele. Művészi kitérő volt, amikor a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban eljátszotta Spina grófnőt Pirandello IV. Henrik, majd Gertrud királynét a Hamlet c. drámákban. 1945 után a Művész, a Belvárosi és a Vígszínházban játszott, 1947-ben a Nemzeti Színház tagja, 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette, s ezzel tulajdonképpen visszatért első bp.-i színházához, amely 1961-ben felvette ismét régi nevét, és Vígszínházként folytatta működését. E színház tagja maradt nyugdíjazásáig, s azután szerepekre a Madách Színházhoz szerződött. Művészetében a nagy váltás 1959-ben következett be, amikor eljátszotta Claire szerepét Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása c. drámában. Új arcát, új hangját, új művészi tartását ismerhette meg a közönség: egy sziklakeménységű figurát. Ilyen volt aztán Christine szerepében O'Neill: Amerikai Elektrájában, mint Hekabé Euripidész: Trójai nők c. drámájában, vagy utolsó szerepében mint Rehecca Nurse Miller: A salemi boszorkányok c. darabjában, de ez a keménység jellemezte Bernarda szerepét García Lorca: Bernarda Alba háza c. drámájában vagy Rickl Máriaként Szabó Magda: Régimódi történetében. Sajátos humoráról tett tanúságot Eugénia (Molnár Ferenc: Olympia), a Dajka (Shakespeare: Romeo és Julia), a Mama szerepében (Molnár: A testőr), és különösen mint (a német színpadokon is nagy sikerrel játszott) Orbánné Örkény István: Macskajáték c. darabjában. 1951-56-ban a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n beszédtechnikát tanított. SZOT-díjas (1973). – Egyéb sz. Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Rátz kisasszony (László Miklós: Illatszertár); Sacy (Zilahy Lajos: Gyümölcs a fán); Fan (Williams: Hattyúdal); Yvonne (Cocteau: Rettenetes szülők); Sadie Thomson (Maugham: Eső); Anya (Anouilh: Euridike); Glafira (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek); Margit királyné (Shakespeare: III. Richard); Gertrudis (Katona József Bánk bán); Zrínyi Ilona (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága); Arkagyina (Csehov: Sirály); Beatrix hercegné (Molnár Ferenc: A hattyú); Márta (Goethe: Faust); Marta Boll (Dürrenmatt: A fizikusok); Predszlava (Petőfi Sándor: Tigris és hiéna); Alice (Strindberg: Haláltánc); Higginsné (Shaw: Pygmalion). – I. f. Szerelmi álmok (1935); Jöjjön elsején (1940); Aranypáva (1943); Ördöglovas (1943); Mágnás Miska (1948); Dandin György (1955); Egy pikoló világos (1955); Gázolás (1955); Micinéni két élete (1962); Foto Háber (1963); Butaságom története (1965); A kőszívű ember fiai 1-2. (1964); Iszony (1965); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966); Szeressétek Ódor Emíliát! (1969); A két Madáchné (1971); Déryné hol van? (1975); Régimódi történet (1977, tv-film); S. M. tv-portré(1981); Vassza Zseleznova (tv-film, 1982); Pygmalion (tv-film, 1982); Yerma (1984). – Irod. Koltai Tamás: S. M. (K. T.: Színházfaggató, Bp., 1978); Sas György: S. M. albumából (sorozat 1-8., Film, Színház, Muzsika, 1981. jan.-márc.); Nemlaha György: A sokarcú S. (Csongrád Megyei Hírlap, 1983. nov. 6.); Barta András: S. M. születésnapjára (Magy. Nemzet, 1983. nov. 6.); Palotai Erzsi: Négyszemközt S. M.-val (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986); Barabás Tamás: S. M. (Új Tükör, 1987. 43. sz.); M. G. P.: Előadás után. S. M.-ról (Kritika, 1987. 12. sz.); Tóth Máthé Miklós: Emberséget is tanított (Film, Színház, Muzsika, 1988. nov. 5.); Peterdi Nagy László: Színészet, S. M. emlékére (Új Tükör, 1989. 45. sz.); Ferenczi Vera: S. M. (Bp., 1990).
