Stibor
Stibor (? , 1347 – 1414. máj. 27. – nov. 23. között): erdélyi vajda. Az Ostoja lengyel nemesi családból származott, László opuliai hg. révén került Lajos kir. szolgálatába, s 1383-ban Erzsébet kir.-né megbízásából Ziemovit lengyel trónörökös ellen harcolt. Zsigmondhoz csatlakozva megkísérelte a kir.-nék kiszabadítását, de elfogták és csak velük együtt szabadult. Zsigmond legfőbb támasza volt uralma elején. 1388-tól 1401-ig pozsonyi, 1394-ben trencséni ispán, 1395 – 1401 és 1409 – 14 között erdélyi vajda, 1410 – 14-ben trencséni ispán. Erdélyi vajdaként a török (1392) és Vlád román vajda ellen harcolt, részt vett a nikápolyi csatában. Zsigmond elfogatásakor egyedül ~ mondott le tisztségéről, s próbált Cseh- és Morvao.-ból segítséget kérni. Amikor Kanizsaiék fellázadtak, 1403-ban sereget gyűjtve gyors egymásutánban foglalta el Nyitrát, Esztergomot, majd a Dunántúlon szétverte a Kanizsaiak seregét. A felkelés után öt évig az esztergomi érsekség és az egri püspökség jövedelmeinek kezelője volt. 1410-ben a Lengyelo.-ba küldött m. sereg vezére. Szolgálataiért hatalmas birtokokat kapott. Nyitra és Trencsén vm. szinte valamennyi nagy uradalmát rövid időn belül megkapta Zsigmondtól. Uradalmainak központi részére mezővárosi privilégiumokat adott (Beckó, 1392, Szenic, Modor 1404, Szakolca). Szakolcán kórházat, Vágújhelyen Ágoston-rendi prépostságot alapított (1414). Krakkóban a Szt. Katalin-templom egyik kápolnájában temették el, sírfelirata fennmaradt. – Irod. Wenzel Gusztáv: S. vajda (Ért. a Tört. tud. köréből, V. 2. Bp., 1874); Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon (Tört. Szle, 1960).
