Rotarides Mihály
Rotarides Mihály (Gyulafehérvár, 1893. jún. 13. – Bp., 1950. júl. 19.): zoológus, a csigák kutatója (conchyológus). A kolozsvári egy. természettudományi karán 1920 ban doktorált. Tanári oklevelét a szegedi egy.-en 1923-ban szerezte meg, ahol 1922 – 29-ben az állattani intézet tanársegédje volt; Apáthy István, majd Gelei József mellett dolgozott. 1929-től a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben volt adjunktus. 1932-ben a szegedi egy.-en magántanárrá képesítették. 1935-ben a Természettudományi Múz. Állattárában lett múz.-i őr, majd a nápolyi zoológiai állomáson dolgozott, utóbb Frankfurt am Mainban a Senckenberg-múz.-ban. Főleg a csigák és halak rendszer-, szövet- és környezettanulmányával valamint a fosszilis csigák meghatározásával foglalkozott. Tudományos cikkei bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. – F m. A lösz csigafaunája (Szeged, 1931). Róth Flóris (Nagykikinda, 1865. jan. 27. – Mezőberény, 1954. febr. 17.): bányamérnök. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak: a végzett. Működését 1890-ben Kachelmann vihnyei gépgyárában bányagépek tervezésével és a hodrusbányai zúzómű építésével kezdte meg. 1891-től a Salgótarjáni Kőszénbánya RT nógrádi bányászatánál volt üzemvezető. 1895-ben a társulat zsilvölgyi bányászatához Petrozsénybe helyezték át helyettes bányaig.-nak. 1899-től 1902-ig a Magyar Általános Kőszénbánya RT bp.-i központjában műszaki bizalmi megbízottként, 1907-ig a Salgótarjáni rt. bp.-i központi igazgatóságánál dolgozott. 1907-től 1911-ig a Zsil völgyében működött mint a társulati kőszénbányák ig.-ja. 1911-től a vállalat központi bányaig.-ja, 1918-tól – 1938-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig – a nógrádi bányászat vezetésével bízták meg. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1934-től 1940-ig elnöke, utóbb tb. elnöke volt. A Bányászati és Kohászati Lapokban számos tanulmánya jelent meg.
