Rexa Dezső
Rexa Dezső (Pest, 1872. febr. 28. – Bp., 1964. nov. 19.): levéltáros, művelődéstörténész, író. Jogot tanult és kereskedelmi ak.-t végzett Bp.-en. Alsókubinban Árva vm. levéltárosa volt, és a Csaplovics-könyvtár vezetője, majd Székesfehérvárott Fejér vm., végül Bp.-en Pest vm. levéltárosa volt. Szerteágazó tevékenysége során írt verseket, elbeszéléseket, regényt, színdarabot. Külföldi írókat fordított m.-ra, kiemelkedő íróink kevésbé ismert műveit rendezte sajtó alá. Irodalomtörténeti tanulmányai mellett legjelentősebbek Bp. múltjával foglalkozó kiadványai. Hangulatos, anekdotikus stílus jellemzi. – F. m. Katalin (elb., Bp., 1895); Az életregény (Bp., 1898); Az első és utolsó (Bp., 1899); Az árvai vár falképei (tanulmányok, Sopron, 1912); A modern ember (bohózat, Bp., 1923); Petőfi és Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegye (Bp., 1923); A Nemzeti Színház megnyitásának története (Bp., 1927); Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegye emlékei (Bp., 1931); Talán (Somogyi Aladárral, Bp., 1934); Margitsziget (Bp., 1940); Képeskönyv képek nélkül a régi Pestről (Bp., 1947); 101 kép a régi Pest-Budáról (Bp., 1959); A könyvek ára a XIX. század első felében (Magy. Könyvszle, 1962. 1. sz.). – Irod. Szalatnai Rezső: R. D. kilencven éves (Élet és Irod. 1962. 9. sz.).
