Rejtő Sándor
Rejtő Sándor (Kassa, 1853. aug. 21. – Bp., 1928. febr. 4.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1912, r. 1923). Sándor orvos apja. Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte 1877-ben. 1882-ben iparfelügyelő, 1886-ban műegy.-i magántanár, 1889-ben rk., 1891-ben a mechanikai technológia r. tanára, az egy. rektora. Megszervezte – részben saját tervezésű gépekkel és műszerekkel – a Műegy. mechanikai technológiai tanszékének anyagvizsgáló laboratóriumát, a Magy. Anyagvizsgálók Egyesületét s megindította és szerk. annak közlönyét. A szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó általános elmélete nagy érdeklődést és sok vitát váltott ki. Oktató, kutató és – mint az első iparfelügyelő – gyakorlati iparszervezői működése különösen a textilipar fejlesztése terén volt eredményes. Fő műve (a több kiadást megért s részben németül is megjelent elméleti mechanikai technológiai kézikönyve) mellett számos önálló eredményeket tartalmazó tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaksajtóban. A Nemzetközi Anyagvizsgálók Egyesületében is élénk tevékenységet fejtett ki; az egyesület 1912. évi New York-i kongresszusán tb. elnöki tisztet töltött be. Kezdeményezéseit külföldön is elismerték és bevezették több eljárás és általa szerkesztett műszer a nevét viseli. – F. m. A szövetek tartósságának megállapítása (Bp., 1887); A papiros tartóssága (Bp., 1891); A fémek kimerülése (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1910); Az elméleti mechanikai technológia alapelvei… (I – IV., Bp., 1915 – 23); Einige Prinzipien der theoretischen Mechanischen Technologie der Metalle (Berlin, 1927). – Irod. R. S. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1928); Élet és Tud. (1955. 5. sz.).
