Radnai György

Teljes szövegű keresés

Radnai György (Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7.Bp., 1977. ápr. 4.): operaénekes (bariton), Kossuth-díjas (1975), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). Az érettségi után textilgyárban bérelszámoló volt, közben amatőr színjátszó. 1941-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza; ekkor kezdett énekelni tanulni László Gézánál, és az ő ajánlására került a Nemzeti Zenedébe, ahol Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. A Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (1947). Tanulmányait 1948-ban fejezte be, az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Repertoárján szerepelt a zeneirodalom mintegy 40 bariton főszerepe. Neve összeforrott az olasz muzsikával, különösen Verdi műveivel. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Töröko.), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is. – F. sz. Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Rigoletto (Verdi: Rigoletto); Amonaroso (Verdi: Aida); Jago (Verdi: Othello); Scarpia (Puccini: Tosca); Porgy (Gershwin: Porgy és Bess); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Falstaff (Verdi: Falstaff); Tiborc (Erkel: Bánk bán); Don Pasquale (Donizetti: Don Pasquale); Háry János (Kodály: Háry János); Wozzeck (Berg: Wozzeck); Színészkirály (Szokolay: Hamlet); Gianni Schicchi (Puccini: Gianni Schicchi); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Figaro (Rossini: A sevillai borbély). – Irod. Feuer Mária: R. Gy. -nél (Élet és Irod., 1975. 16. sz.); Kertész Iván: R. Gy. (Muzsika, 1977. 6. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT