Pólya Jenő
Pólya Jenő (Bp., 1876. ápr. 30. – Bp., 1944. dec. vége v. 1945. jan. eleje): sebész, egyetemi tanár. ~ Jakab fia. Orvosi diplomáját a bp.-i egy.-en szerezte. 1898-tól a bp.-i I. sebészeti klinikán működött, 1905-ben főorvos a Margit Kórházban. 1908-ban Egy.-i magántanár. 1910-től főorvos az István Kórházban. 1914-től c. rk. tanár. 1919-ben mint egy.-i tanár a sebészeti klinika vezetője. Emiatt évekig háttérbe szorult. Jelentősek a pancreasnekrózisra, a retrográd sérvképződésre, az epebetegségekre, a rákra vonatkozó kutatásai. Nemzetközileg elterjedt a Billroth II. – féle módosított (~-Reichhel) gyomorcsonkolási módszere. Elsők között alkalmazta a decompressiós trepanatiót. Jelentősek idegsebészi munkái is. A 30-as évek elején az USA-ba meghívták tanárnak, de itthon maradt. Haladó gondolkodását tükrözi orvostörténeti munkája, melyet nyugalomba vonulása után írt. A nyilas uralom áldozata lett. – F. m. Az orvostudomány regénye (Bp., 1942). – Irod. Milkó Vilmos: P. J. emlékezete (Archivum Chirurgicum, 1948. I. sz.).
