Pogonyi Antal
Pogonyi Antal (Eger, 1894. jún. 14. – Bp. 1967. jún. 28.): újságíró, író, műfordító. Szegényparaszt családból származott. Az 1910-es évek elejétől egri lapok közölték verseit. Az I. világháborúban katona, majd hadifogoly Szibériában. Több lapot szerk. (Ember, Vörös Újság). A Vörös Hadseregben harcolt a polgárháború idején. Az „aranyvonat” kísérői és védelmezői közé tartozott. 1921 ápr.-ban Moszkvában az SZK(b)P magyar tagozatának titkáraként a hadifoglyok hazaszállításának adminisztrációját végezte. 1922 nyarán Berlinbe irányították az ottani magyar emigráció szervezésére. 1922 telén Bécsen át Bp.-re jött. 1924-ben rövid ideig vizsgálati fogságban tartották. Verseit és novelláit közölte a Nyugat, a Független Szemle, a Magyar Szó és az Élet és Irodalom. 1945-től a rendőrség alezredese. Rendszeresen fordított oroszból, novelláiban, regényeiben főként az internacionalista harcosok életét és hőstetteit örökítette meg. Lefordította Andrejev Különös történetek c. művét (Bp., 1958). – M. A tízes zárka (r., Bp., 1958); Vihar az őrs felett (r., Bp., 1958); Kovács Márton (r., Bp., 1959); Kétszáz nap (r., Bp., 1960); Ketten a sok közül (r., Bp., 1961); Végrendelet. Ligeti Károly internacionalista harcos emlékére (Bp., 1966). – Irod. Elhunyt P. A. (Magy. Nemzet, 1967. jún. 30.).
