Pantó Gábor
Pantó Gábor (Bp., 1917. okt. 24. – Debrecen, 1972. okt. 28.): geológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1965). A bp.-i tudományegy.-en 1940-ben ásványkőzettanból doktorált a csucsomi ércelőfordulás teleptani feldolgozásának témaköréből. 1941-ben a Földtani Intézethez került. Hadifogsága után 1946-ban tért haza. 1956-ban a föld- és ásványtani tudományok doktora lett. Két rövid periódust leszámítva 27 éven át dolgozott a Földtani Intézetben. 1965-ben a debreceni tudományegy. ásvány- és földtani tanszékének tanárává nevezték ki. Kutatómunkája az ország csaknem valamennyi érces területére kiterjedt: Nagybörzsöny, Mád, Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk, Parád és Zengővárkony voltak munkaterületei. Az ötvenes évek végétől a Tokaji-hegység sokrétű vulkanizmusával, az ignimbrit szerepének vizsgálatával, a hazai tufa horizontokkal, a neovulkanitok jellemzésével, érclelőhelyek monografikus feldolgozásával foglalkozott. Nevéhez fűződik a Pannon-medence középső tömegének és szegélytöréseihez rendelt két eltérő jellegű és feltörési mechanizmusú vulkanizmusának és a hozzá kapcsolódó ércesedésnek a szembeállítása, ciklikus egymásra hatásának bizonyítása. Több akadémiai bizottság tagja, 1965-től az MTA Geokémiai Bizottságának elnöke. A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérmével 1963-ban tüntették ki. Publikációinak száma meghaladja a százat. – F. m. Ásvány- és kőzettan az ipari technikumok számára (tankönyv, Bp., 1952); A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése (Földtani Intézet Évkve Bp., 1956); A nagybörzsönyi ércesedés (Mikó Lajossal, Földtani Intézet Évkve, Bp., 1964); Magyarország metallogenetikai térképe (Morvai Gusztávval, Földtani Intézet Évi Jelentései, 1965). – Irod. Székyné Fux Vilma: Dr. P. G. emlékezete (Földtani Közlöny, 1973. 2. sz.); Dr. B. K.: Dr. P. G. (Bányászat, 1973. 2. sz.); Szádeczky-Kardoss Elemér: P. G. (Magy. Tud., 1973. 3. sz.).
