Oravecz Paula
Oravecz Paula (Bp., 1903. nov. 26. – Bp., 1990. okt. 15.): író, József Attila-díjas (1961), Déry Tibor második felesége. A Gyermekvédő Liga Óhegy utcai intézetében nevelkedett és végezte isk.-it 1909-től 1919-ig. Utána fizikai munkás volt. Fiatalon kivándorolt Brazíliába, itt is munkásként dolgzott. Egy São Pauló-i m. munkáslapban jelentek meg első kisebb írásai álnéven. A harmincas évek közepén tért haza. Néhány megjelent karcolata után írói pályakezdése az önéletrajzi alapvetésű Facipő c. regénnyel kritikusi és közönségsiker volt. Ifjúkorának élményanyaga jelentkezett több későbbi regényében és novelláiban is. Élete utolsó éveiben emlékiratain dolgozott. – M. Facipő (r. Bp., 1943); Negyvenhét köménymag (r., Bp., 1947); Kócos (r., Bp., 1951, 1957); Petri Anna (r., Bp., 1955); Idegen föld (elb., Bp., 1957); Faforgácsok (r., Bp., 1960); Dudvatépés (r., Bp., 1962); Leskelődő hajnal (ifjúsági r., Bp., 1964); Tört ágak (r., Bp., 1966); Villanófények (r., Bp., 1969); Elveszett utak (r., Bp., 1972); Életben maradunk (r., Bp., 1977). – Irod, Thury Zsuzsa: Utószó a Kócos c. regényhez (Bp., 1957); V. Dániel Erzsébet: O. P. (Élet és Irod. 1961, 14. sz.); Déry Tibor: Botladozás (I., Bp., 1978); Botka Ferenc: Búcsú O. P.-tól (Új Írás, 1991. 1, sz.).
