Ney Ferenc
Ney Ferenc (Buda, 1814. máj, 26. – Bp., 1889. szept. 11.): pedagógus, tanügyi és ifjúsági szakíró, az MTA l. tagja (1858). Pesten és Bécsben orvosi tanulmányokhoz kezdett, majd főúri családoknál nevelősködött. 1841 – 44-ben a Világ c. napilap munkatársa, utána a kisdedóvóképző ig.-ja. 1848-ban az első egyetemes tanítógyűlés elnöke. 1857-től a pesti német tannyelvű reálisk.-ban a m. nyelv tanára, 1861-től a magyarrá lett isk. ig.-ja. 1866-tól a pesti, majd az Orsz. Tanáregyesület elnöke. A mo.-i kisdedóvás ügyének lelkes úttörője. Írt novellákat és egy regényt is. A Nemzeti Színház számára operaszövegeket fordított. Két drámája a Nemzeti Színházban került előadásra. – F. m. Gyermekek könyve (Pest, 1846); A népnevelés hatása Magyarhon népeinek erkölcsiségére (Pest, 1848): Matild és Olga (r., Bp., 1855). – Irod. Ney Klára Mária: N. F. élete és munkássága (Bp., 1943).
