Nagy Adorján

Teljes szövegű keresés

Nagy Adorján (Bp., 1888. nov. 24.Bp., 1956. aug. 2.): drámai színész, rendező, pedagógus, érdemes művész (1956). A Színiak. elvégzése után 1912-ben Kolozsvárra került, ahonnan 1918-ban a Nemzeti Színház szerződtette. 1925-ben a Színiak. tanára, 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere, 1945 után főrendezője. 1930-tól a bp.-i egy.-en a beszédtechnika lektora. 1945 után a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1949-ben a Nemzeti Színházból nyugalomba vonult, s csak alkalmilag lépett fel. Szép színpadi beszédével stílusosan kapcsolódott a Nemzeti Színház hagyományaihoz. Rendkívül széles skálájú művész. Színházi tárgyú cikkei a Magyar Szemlében és a Színháztudományban jelentek meg. – F. sz. Shakespeare-szerepek: Jago, Macduff, Kent, Claudius; Tesman (Ibsen: Hedda Gabler); Helmer (Ibsen: Nóra); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája). – 1. f. Bánk bán (1914), Tanítónő (1917), Díszmagyar (1949), A bűvös szék (1954). – Ismertebb rendezései: És Pippa táncol (Hauptmann, 1936); A proletárok (Csiky, 1937); Jorio leánya (D’Annunzio, 1937); Vidéki történet (Kodolányi, 1938); A Noszty fiú esete… (Mikszáth, 1939). – F. m. Az ember tragédiája és a színész (Bp., 1936); A beszédtechnika vezérfonala (Bp., 1947); Színpad és beszéd (válogatott tanulmányok, Keresztúry Dezső előszavával, Bp., 1964). – Irod. Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960); Gáti József: N. A. (Film Színház Muzsika, 1965. 44. sz.)

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!