Moravcsik Ernő Emil
Moravcsik Ernő Emil (Bér, 1858. márc. 16. – Bp., 1924. okt. 9.): elmegyógyász, egyetemi tanár, az MTA 1, tagja (1924). ~ Géza zeneíró öccse. 1883-tól tanársegéd a bp.-i elmekórtani tanszéken. 1886-ban az elmekór- és gyógytan magántanára. 1892-ben a törvényszéki elmekórtan és lélektan rk. tanára. 1896-tól az Igazságügyi Orvosi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vezetője. 1901 – 24-ben az elmekórtan ny. r. tanára a bp.-i egyen. Jelentős kutatásokat végzett a katatóniával, a dementia praecox pszichomotoros jelenségeivel, a pszichogalvanikus reflextüneménnyel, az érzékcsalódások belső mechanizmusával, a perlekedő tébollyal kapcsolatosan. – F. m. Gyakorlati elmekórtan (Bp., 1897); Az orvos működési köre az igazságügyi közszolgálatban (Bp., 1901); Az idegbetegségek gyógyítása (Bp., 1913). – Irod. Schaffer Károly: M. E. E. 1. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 20.); M. E. E. (Orv. Hetil 1958. 22. sz.)
