Moór Elemér
Moór Elemér (Hárspatak, 1891. dec. 1. – Szeged, 1974. ápr. 22.): művelődéstörténész, nyelvész, a nyelvtudományok doktora (1957). 1910-től m.–német szakos a bp.-i tudományegy.-en, ahol 1914-ben doktorált. Volt-e magyar hunmonda c. (Bp., 1923) dolgozatával elnyerte a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíját. 1925-től a berlini egy. magyar lektora. Ez idő tájt kezdett szlavisztikával foglalkozni. Hazatérése után (1929) a szegedi polgári isk. tanárképző főisk. német tanszékének tanára 1944-ig. Irodalomtörténésznek indult, majd névtudománnyal és településtörténettel is foglalkozott, elsősorban a történelmi néprajz és művelődéstörténet művelője volt. A m. őstörténet kérdéseiről vitatható nézeteket vallott. – F. m. A Toldi monda és német kapcsolatai (Budapest, 1914); Zur Siedlungsgeschichte der deutsch–ungarischen Sprachgrenze (Ungarische Jahrbücher, 1929); Bolgártörökök és szlávok és a Melich-féle helynévkutatás (Szeged, 1930); A magyar nép eredete (Szeged, 1933); Die Anfänge der höfischen Kultur in Ungarn (Ungarische Jahrbücher, 1937); A magyar nyelv régi török és mongol jövevényszavai nyelvtörténeti és őstörténeti szempontból (Szeged, 1939); A magyar őstörténet fő problémái (Szeged, 1943); A honfoglaló magyarság megtelepülése és a székelyek eredete (Szeged, 1944); Die Ausbildung des ungarischen Volkes im Lichte der Laut- und Wortgeschichte (Bp., 1956); A nyelvtudomány, mint az ős- és néptörténet forrástudománya (Bp., 1963). – Irod. Mikesy Sándor: M. E. 1891–1974 (Bp., 1974).
