Molnár Oszkár
Molnár Oszkár (Selmecbánya, 1881. febr. 1. – Bp., 1954. jan. 15.): pedagógus, pedagógiai író. 1905-ben a bp.-i egy.-en filozófia-pedagógia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1907-től Kolozsváron tanítóképző intézeti tanár. 1920-tól a bp.-i VII., Damjanich utcai tanítóképzőben tanított, közben 1922-ben a bp.-i lélektani laboratóriumban Nagy Lászlóval dolgozott együtt. 1929-től a tanítóképző intézeti főigazgatóságon működött, 1933-tól 1936-ig főig. 1937-től a Damjanich utcai tanítónő képző ig.-ja, 1942-ben nyugdíjba ment. 1928-tól 1944-ig a Magyar tanítóképző c. hetilap szerk.-je. Jelentős volt a tanítóképzés, főleg a tanítóképesítés szabályozása érdekében kifejtett munkássága. Foglalkozott a gyermektanulmányozás, a szociális pedagógia kérdéseivel és neveléstörténettel. – F. m. Bevezetés a gyermektanulmányba (Kolozsvár, 1913); Szociális pedagógiai intézmények (Kolozsvár, 1915); Meumann Ernő élete és munkássága (Bp.; 1917); A tanítási módszer történeti fejlődése (Bp., 1926); Neveléstörténelem (Bp., 1943).
