Mátrai Gyula
Mátrai Gyula (Munkács, 1905. jún. 8. – Bp., 1977. jan. 2.): építész, statikus, Kossuth-díjas (1950, 1956). A brnói műegy. gépészmérnöki karán tanult két évig, ezután a bp.-i műegy.-re iratkozott be, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Az ipari építészeti tervezésre szakosodott. Kezdetben különböző magánirodák alkalmazásában állt, majd önálló tervezőirodát alapított. Az 1940-es években több nagy gyárat tervezett, így a Nyergesújfalui Viscosa (Wolf Johannával), a mátyásföldi Ikarus törzsgyárat és a mai Kőbányai Fonoda csarnokait stb. 1945 után a Magy. Építő Rt., a későbbi Magy. Gyárépítési Nemzeti Vállalat tervezési részlegének vezetését vállalta el. Itt alakította ki az organizált helyszíni és előregyártás révén ismert mód alapelveit, és tervezte az első nagyobb előregyártott csarnoképületet, az 1947-ben elkészült Ganz-gyári hajtóműhelyt. 1951-ben az Ipari Épülettervező Vállalathoz (IPARTERV) került, amelynek keretében az önálló Előregyártott Ipari Épülettervező Iroda vezetésére kapott megbízást. Ennek élén fejlesztette tovább a helyszíni nagyelemes előregyártást és tervezte a létesítmények egész sorát: inotai, dunaújvárosi, a berentei (Pászti Károllyal és Vasek Lászlóval, 1952–54), a tiszapalkonyai (1953–56), a pécsújhelyi hőerőmű (Pászti Károllyal, 1956–60), a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, a csepeli Szerkezeti és Emelőgépgyár csarnoka. Tevékenysége az építőipar szinte minden ágára kiterjedt. Tervezett monolit lakóépületeket, kísérleti panelházat, acélszerkezetű csarnokokat, hűtőtornyokat, silókat és víztornyokat. – Irod. Mokk László-Gallyas László: M. Gy. (Magy. Építőművészet, 1977. 3. sz.).
