Marton Géza
Marton Géza (Lovasberény, 1880. márc. 9. – Bp., 1957. dec. 27.): jogász. egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1939), Kossuth- díjas (1957). Hazai és külföldi jogi tanulmányok után 1907-től a máramarosszigeti, 1919-től a kecskeméti ref. jogak.-n tanár, közben 1913-ban bp.-i egy.-i magántanár. 1921-től a debreceni egy.-en a római jog tanára, 1937-től 1957-ig a bp.-i egy.-en tanár. Római joggal és polgári joggal foglalkozott, a kártérítési felelőséggel kapcsolatos kutatásai nemzetközi viszonylatban is jelentősek. Munkatársa volt a Szladits-féle Magyar magánjog c. gyűjteményes munkának. Idegen nyelveken megjelent munkái nevét külföldön is ismertté tették. – F. m. A furtum mint delictum privatum (Debrecen, 1911); A nemzetközi jog jogiságának kérdéséhez (Bp., 1917); Verschuldonprinzip (München, 1926); Büntetés és kártérítés (Bp., 1933); Les fondements de la rés ponsabilité civile (Paris, 1938); A római jog elemeinek tankönyve (Bp., 1947); A római magánjog elemeinek tankönyve (Bp., 1958). – Irod. Kornis Gyula: Tudós fejek (Bp., 1942); Szabó Imre: M. G. (Magy. Tud. 1958. 4. sz.); Kádár Miklós: M. G. (Felsőoktatási Szle, 1958.)
