Martin György
Martin György (Bp., 1932. febr. 5. – Bp., 1983. okt. 31.): néptánckutató, zenefolklorista, Erkel-díjas (1978). 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt. 1951-54 között elvégezte a m. nyelvtanári szakot az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Bölcsészettudományi Karán; ezt követően néprajz-muzeológusi diplomát szerzett Ortutay Gyula, Tálasi István tanítványaként. 1953-65 között a Népművelési Intézetben dolgozott néptánckutatóként, 1965-től az MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa, majd csoportvezetője, 1974-től haláláig az MTA Zenetudományi Intézet tudományos osztályvezetője. 1951-től végzett rendszeres gyűjtőmunkát a néptánc és népzene területén. Nemcsak Mo.-on hanem a szomszéd országokban is járta a falvakat és tanulmányozta az ott élők táncait. S miként Bartók, ugyanúgy baráti kapcsolatokat teremtett a K-európai népek kutatóival; összehasonlító tánckutatással is foglalkozott. Minden gyűjtőútján – tánczenei lejegyzések mellett – a népdalokat is feljegyezte. Jelentősek a különféle metrikai, ritmikai megörökítései. Számos tanulmánya jelent meg m. és külföldi szakfolyóiratokban. – F. m. Bag táncai és táncélete (Bp., 1955); Motívumkutatás – Motívumrendszerezés, a Sárköz–Duna-menti táncok motívumkincse (Bp., 1964); A magyar nép táncai (Bp., 1975); A magyar körtánc és európai rokonsága (Bp., 1979). – Irod. Vargyas Lajos: Meghalt M. Gy. (Muzsika, 1984. 1. sz.).
