Lukinich Imre
Lukinich Imre (Varjas, 1880. ápr. 4. – Bp., 1950. máj. 16.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1919, r. 1931, ig. 1935 – 49). Egy: i tanulmányait Kolozsvárott végezte. Székelyudvarhelyen, Désen, 1912-től Bp.-en tanított. 1918-tól pozsonyi egy.-i tanár, 1923-ban ig.-i címmel felruházva az Országos Levéltárban dolgozott, 1924-től az OSZK ig.-ja. 1929-től a bp.-i egy.-en a kelet-európai. történet ny. r. tanára. Szerk. 1944-ig az Archivum Europae Cenho-Orientalis c, folyóiratot, vezető szerepet vitt a Magyar Történelmi Társulatban és az MTA-n. Pozitivista módszerű történeti kutatásait a közölt forrásanyag teszi értékessé. Különösen Erdély története, a Rákóczi-korszak, a lengyel-m. kapcsolatok kérdése foglalkoztatta. – F. m. I. Rákóczi György és a lengyel királyság (Bp., 1907); Erdély területi változásai a tőrök hódoltság kordban 1541 – 1711 (Bp., 1918); A szatmári béke története és okirattára (Bp., 925); A gróf bethleni Bethlen család története Bp., 1927); Magyar történelem életrajzokban (Bp., 1930); II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és irattála (Bp., 1935).
