Loessl János
Loessl János (Kistelek, 1887. júl. 6. – Debrecen, 1955. febr. 14.): orvos, egyetemi tanár, anatómus, sebész. Középisk. tanulmányait Szegeden és Bp.-en végezte, majd orvosi diplomáját is a fővárosban szerezte meg 1912-ben. Medikusként a II. sz. Anatómiai Intézet tanársegédje, végzése után az intézetben maradt. 1914-ben katonai szolgálatra vonult be és négy évig harctéri kórházban dolgozott. 1919-ben a bp.-i I. sz. Sebészeti Klinikán műtőorvosi képesítést szerzett és itt működött 1921-ig. 1921-től Debrecenben az orvosi kar Sebészeti Klinikáján adjunktus, 1926-tól magántanár, 1939-től rk. tanár. A daganatok és a kóros ízületi elváltozások sebészi kezelésével foglalkozott, jó eredményeket ért el a rákos daganatok sebészi megoldásában is. Számos közleményt és könyvet jelentetett meg. – F. m. Hereburok daganatairól (Debrecen, 1924); Gümős csontízületek nyirokcsomók sebészi kezelése (Debrecen, 1928); Epekő és gyomorresectio (Debrecen, 1930); Acidosis szerepe a sebészetben (Bp., 1933); A gyermekkor végtagsérüléseinek következményeiről és azoknak megelőzéséről (Bp., 1938); Sósav, mint antisepticum (Bp., 1939); Szokatlan nagyságú elsődleges echinococcus tömlő az agyban (Papp Zoltánnal, Bp., 1939); Sebészet (Debrecen, 1951).
