Lévay Endre
Lévay Endre (Szabadka, 1911. nov. 22. – Szabadka, 1985. okt. 29.): jugoszláviai magyar író, szerkesztő. A Híd c. folyóirat egyik alapítója, 1934-35-ben első szerk.-je. 1941-ben a Napló munkatársa, később könyvtáros Szabadkán. 1945 után az újvidéki Magyar Szó, 1953-tól a Szabadkai 7 Nap, 1958-tól az Újvidéki Rádió munkatársa volt. Tanulmányokkal lépett fel, 1944-ben Zomborban Dél kapujában címmel jelent meg tanulmánykötete. Ezután rádiójátékokat és színdarabokat írt, Petőfi Az Apostol c. elbeszélő költeményét színpadra dolgozta át. Szociográfikus regényei Menj csak fiam (Újvidék, 1958) és Ballagók (Újvidék, 1965) címmel jelentek meg, Új lélekindulás (Szabadka, 1968) és Egy nemzedék elindul (Szabadka, 1974) c. műveiben a szabadkai baloldali mozgalmakról adott képet. Terhes örökség (Újvidék, 1980) címmel önéletrajzát írta meg. – M. Félálom után (monodráma, Szabadka, 1969); Malomkövek (novellák, Újvidék, 1970); Csillámok remegnek (útirajzok, Újvidék, 1971); Megélt élet. I. Terhes örökség (visszaemlékezések, Újvidék, 1980); Az utak ismeretlenjei (elb., Szabadka, 1981.) – Irod. Herceg János: Egymásra nézve (üzenet, 1971); Urbán János: Könyv az ifjúságról (Üzenet, 1972); Bori Imre: L. E. (Híd, 1985. 11. sz.); Herceg János: L. E. (Üzenet, 1985. 12. sz.); Csordás Mihály: L. E. (Üzenet, 1985. 12. sz.).
