Lenkey Zoltán
Lenkey Zoltán (Miskolc, 1936. febr. 21. – Miskolc, 1983. ápr. 15.): grafikus, Munkácsy-díjas (1973). 1962-ben fejezte be tanulmányait a Képzőműv. Főisk. grafikai szakán, mestere Ék Sándor volt. 1964-től 1967-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Elnyerte 1973-ban a Miskolci Orsz. Grafikai Biennálé nagydíját. Miskolcon élt, különös egyénisége volt az ottani művészeti életnek és a művésztelepnek. Munkássága Kondor Béla grafikáinak hatására indult; ~ azonban líraibb alkat volt. Művei meditatív töltésűek, s egyfajta érzékeny moralitást fogalmaztak meg. Figurái egyszerre valóságos és mesebeli lények: lepkeszárnyú lányok és koboldok, akik arcvonásaikon az emberi szomorúság, ritkábban a boldogság, az önfeledt életkedv jegyeit hordozzák. Allegorikus, néha szürrealisztikus módon fejezte ki viszonyulását az emberi sorshoz. Minden művén érezhető az őszinteség, az átélés bensőségessége. Formanyelve artisztikusan árnyalt. Érzékeny körvonalú figuráit változatos foltmaratásokkal modellálta, néhol anyagbenyomásokkal ellenpontozta. Ismert művei: Figura madárral, Nász, Emlék (1960-as évek második fele); Tengerpart III. (1968); Melankólia (1971). Fontosabb egyéni kiállításai: Bp., Dürer Terem (1968); Miskolc: Nehézipari Műszaki Egy. (1969, 1974), Miskolci Galéria (1971, 1975, 1978, 1984 – emlékkiállítás); Debrecen (1974).
