Lengyel Géza
Lengyel Géza (Heves, 1881. jan. 4. – Bp., 1967. nov. 12.): író, újságíró, kritikus. Középisk. tanulmányait Bp.-en, Egerben és Szegeden végezte. 1902-től újságíró a nagyváradi Szabadság c. lapnál, melynek 1905-től szerk.-je volt. Nagyváradon került kapcsolatba Ady Endrével. 1906-tól a Budapesti Naplóban, 1914-től a Pesti Naplóban jelentek meg cikkei. Írásai a Huszadik Században, a Vasárnapi Újságban és az Új Időkben is megjelentek. Kezdettől a Nyugat főmunkatársa volt. Mint a Gyáriparosok Orsz. Szövetségének (GYOSZ) titkára és a Magy. Vámpolitikai Központ ig.-ja közgazdasági kérdésekkel is foglalkozott. Szépirodalmi műveiben a korabeli modern realista törekvésekhez kapcsolódott. Ady-kutatásaiban alapvető adatokat tárt fel. Életművében jelentős helyet foglal el műkritikusi tevékenysége. 1919-ben Művészélet címmel lapot indított, amely rövid életű volt. Képzőművészeti kritikái főleg a Nyugatban jelentek meg. Kiállítási kritikáit az 1960-as évektől a Művészet c. lap közölte. Sorozatot írt Herman Lipót, Lyka Károly és Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságáról. Magyarra fordította Kuprin, Brandes műveit, Zola válogatott művészeti írásait. Válogatást készített Bíró Lajos műveiből (Szolgák országa, Bp., 1957). – F. m. Véletlenek (novellák, Bp., 1910); A csodatevő könyv (elb., Bp., 1912); Kis házak között (r., Bp., 1912); Ady a műhelyben (Bp., 1957); Magyar újságmágnások (Bp., 1963); A szép mesterségek kezdete. Ferenczy István sorsa (életrajz, Bp., 1964). – Irod. Varga József: Magyar újságmágnások (Irod. tört. Közl., 1964. 1. sz.); Rónai Mihály András: L. G. (Élet és Irod. 1967. 46. sz.); Losonci Miklós: L. G. emléke (Művészet, 1968. 2. sz.); Gyergyai Albert: L. G. (Nagyvilág, 1968. 1. sz.).
