Lénárd Sándor, Alexander Lenard
Lénárd Sándor, Alexander Lenard (Bp., 1910. márc. 9. – Dona Emma, Brazília, 1972. ápr. 14.): orvos, író, költő, műfordító. 1918-ban szüleivel elhagyta Mo.-ot. A bécsi orvostudományi egy.-en szerzett oklevelet. Az Anschluss elől menekülve 1938-ban Rómában telepedett le, itt élt a háború éveiben is. Kapcsolatban állt az olasz ellenállás vezetőivel. A római Magy. Ak. orvosa (1946–49). 1951-ben kivándorolt Brazíliába, itt a civilizációtól távol élő, elmaradott német telepesek között orvosként praktizált. Sokoldalú tehetségű, nagy műveltségű ember volt. A hatvanas évek végén USA-beli egy.-eken 4 féléven át tanított latint és görögöt. Számos nyelven beszélt és írt. Szépprózáját többnyire magyarul, németül és angolul írta. Olaszul több orvostörténeti, kultúrtörténeti, művészeti cikket jelentetett meg. Verseit németül írta, a m. líra német műfordítója volt. Latinra fordította A. A. Milne Micimackó c. gyermekkönyvét, virtuóz tréfából – ezt a fordítást angol és német nyelvterületen azonban tankönyvnek is használták. Latinra fordította Françoise Sagan Bonjour tristesse (m. fordításban Jóreggelt búbánat c.-mel jelent meg) c. bestsellerét. Az Új Írás is közölt tőle elbeszélést. Írásai többnyire önéletrajzi ihletésűek. Könyveit maga illusztrálta. – M. Ex Ponto (versek német nyelven, Rom, 1947); Orgelbüchlein (versek németül, Rom, 1949); Die Leute sagen (versek németül, Rom, 1950); Zwischen den Geistern und den Utopien (versek németül, Amerigo Tot 10 db eredeti linóleummetszetével, Rom, 1951); Vinnie Ille Pu (A. A. Milne elbeszélései latinul, New York, 1958 és 1960); Tristia Salva (F. Sagan regénye latinul, Paris, 1963); Die Römische Küche (szakácskönyv, Stuttgart, 1963; angol fordítása: The fine art of Roman cooking, New York, 1966); Die Kuh auf dem Bast (jegyzetek, a szerző tusrajzaival, Stuttgart, 1963, ugyanaz angolul: The valley of the Latin Bear, London – New York, 1965, magyarul: Völgy a világ végén, Bp., 1967); Sieben Tage Babylonisch (nyelvészeti tanulmányok, Stuttgart, 1964); Egy nap a láthatatlan házban (r., Bp., 1969); Római történetek (visszaemlékezések, Bp., 1969). – Irod. Szerb Antalné: L. A. S.-ról (Új Írás, 1969. 6. sz.); Szerb Antalné: L. S. (Nagyvilág, 1972. 8. sz.); Kardos G. György: Ember a világ végén. L. S. halálára (Élet és Irod., 1972. 19. sz.); Kardos Tibor: L. S. Rómában és az őserdő szélén. Búcsú a Völgy orvosától (Az emberség műhelyei, Bp., 1973).
