Lázár János, gróf
Lázár János, gróf (Segesvár, 1703 – Gyalakút, 1772. nov. 26.): író, főkormányszéki hivatalnok. Nagyenyeden Pápai Páriz Ferenctől, Marburgban Chtistian Wolfnál tanult. 731-ben visszatért Erdélybe és lefordította latin nyelvre Wolf filozófiai és geometriai munkáit. 1736-tól az Erdélyi Tábla ülnöke. 1738-ban Rákóczi Józseffel való kapcsolat gyanúja miatt elfogták, néhány hónapot börtönben töltött. 1929-ben bárói, 1750-ben grófi rangot kapott. 1742-ben Belső-Szolnok vm. főispánja, 1746-ban főkormányszéki tanácsos lett. Tagja volt a madéfalvi vérengzés ügyében kiküldött bizottságnak. 1771 táján a közéleti szerepléstől visszavonult. Latin verseket írt, kortársai Erdélyi Janus Pannoniusnak, kora Vergiliusának nevezték. Egyik legelső Voltaire-fordítónk. Röviden egybefoglalt gyermekek geographiája (Szeben, 1750) c. művét franciából fordította. – F. m. Flórinda (elb. költemény, Szeben, 1766); Külömbkülömbféle világi dolgokat… (versek, h. n., 1795). – Irod. Bartha Rezső: Gróf L. J. élete és művei (Bp., 1914); Tolnai Gábor: Gróf L. J. a Voltaire-fordító (Kolozsvár, 1942).
