László, Nápolyi László
László, Nápolyi László (? , 1377 – ? , 1414. aug. 6.): nápolyi király (1386 – 1414). II. (Kis) Károly és Durazzói Margit fia. Egy természetes fiáról (Rinaldo di Durazzo) tudunk. Apja halála után felvette Szicília, Nápoly és Mo. kir.-árak címét, de 1390. máj.-ban történt koronázásáig anyja kormányzott helyette. Uralomra jutásakor a nápolyi kir.-ság túlnyomórészt ellenfele, Anjou Lajos hg. kezén volt. 1392-ben megindított támadását a sikerek és kegyetlen gyilkosságok sorozata kísérte. 1399-ben visszafoglalta Nápolyt. Magyar kir.-ként már 1391-től kezdve fiktív adományokat is tett, de komoly lépéshez csak akkor folyamodott, amikor IX. Bonifác pápa szakított a pápai politika régi elvével, hogy a két kir.-ság egy kézben való egyesítését megakadályozza, és Zsigmond fogsága kedvező helyzetet teremtett számára. 1403-ban Zárában partra szállt, de a koronázás után híveit cserbenhagyva nov. 7-én visszatért Nápolyba, Zárára és Dalmáciára vonatkozó igényéről 100 000 aranyért lemondott Velence javára. 1404 után haláláig állandóan háborúskodott, kitűnő hadvezér, ügyes politikus volt, kétszer is elfoglalta Rómát (1408 és 1413). ~t később az olasz egységért küzdők előfutárának tekintették, de sokkal inkább tekinthető a későbbi reneszánsz condottieri (zsoldosvezér) képviselőjének. – Irod. Miskolczy István: N. L. (Századok, 1922); Cutulo Alasandro: Durazzoi L. Nápolyi király (Századok, 1929. 4 – 6. sz.).
