Láng Nándor
Láng Nándor (Deliblát, 1871. jan. 3. – Bp. 1952. márc. 17.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1911, r. 1936, t. 1943). 1894-ben latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. 1894 – 95-ben ösztöndíjjal Párizsban töltött egy évet. 13 évi középisk. tanári működés után 1908-ban a bp.-i egyen az archeológia magántanára lett. 1905 – 1914 között az Egyetemes Philologiai Közlöny szerk.-je, 1914-től 1932-ig, nyugalomba vonulásáig a debreceni egy.-en a klasszika filológia ny. r. tanára, 1942-ben Rómer Flóris- éremmel tüntették ki. 1940-ig elnöke volt a Budapesti Philologiai Társaságnak. Számos régészeti, művészettörténeti és klasszika filológiai cikke folyóiratokban jelent meg. Több tanulmánya foglalkozik az aquincumi emlékekkel és a Jupiter Dolichenus-kultusz emlékeivel. – F. m. A görög művészet története (A művészetek története a legrégibb időktől a XIX. sz. végéig. Szerk. Beöthy Zsolt, I., Bp., 1905); Egy pannóniai föliratról (Bp., 1946). – Irod. Oroszlán Zoltán: L. N. (Archaeol. Ért. Bp , 1952); Moravcsik Gyula: L. N. (Akad. Ért. 1952).
