Lándor Béla
Lándor Béla (Marosludas, 1899. okt. 4. – Bp., 1973. máj. 8.): újságíró, történész. 1919 elején lépett be a KMP-ba, az ifjúsági mozgalom egyik szervezője volt. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt, annak bukása után részt vett a KMP illegális szervező munkájában. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol m. nyelvű kommunista lapoknak dolgozott, ill. egy.-i tanulmányokat folytatott. 1923-ban a SZU-ba ment és tudományos intézményekben tevékenykedett; 1926-ban kooptálták a KMP Központi Bizottságába, rövid bécsi tartózkodás után hazatért Mo.-ra. 1928-ban letartóztatták, 1929 őszén börtönbüntetésre ítélték; kiszabadulása után, 1934-ben a SZU-ba ment és a Kommunista Internacionálénál dolgozott. Történelmi tanulmányokat írt. 1945 után hazatért és nyugdíjba vonulásáig a bp.-i Szikra Könyvkiadó munkatársa volt. – M. Kötelező olvasmányok a „Magyar gazdaságtörténet”-hez (összeállítás, Bp., 1951); Marx jegyzetei a magyar történelemről (Bp., 1952). – Irod. L. B. (Népszabadság, 1973. máj. 9.); Tamás Aladár: 100% (Bp., 1977).
