Kováts János István
Kováts János István (Kistelek, 1880. nov. 20. – Bp., 1965. okt. 4.): református teológiai tanár. A bp.-i tudományegy.-en jogi doktorrá avatták (1905) és a bp.-i Ref. Teológiai Ak.-n végzett (1906). Ösztöndíjas a skóciai Edinburgh teológiai kollégiumában (1906–07). Bp.-en vallásoktató, segédlelkészi, majd lelkészi szolgálat után szatmári lelkipásztor (1911–14). Teológiai magántanári vizsgát tett (1909), Bécsben teológiai licenciátust szerzett (1911), a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorrá avatták (1913). 1914 elejétől a bp.-i Ref. Teológiai Ak. filozófia-pedagógia tanszékének, majd az egyházjog ny. r. tanára (1924–47). A prot. ügyek kormánybiztosa (1918. nov.–1919. márc.), min.-elnökségi államtitkár (1920. máj.–dec.) egyházker.-i főjegyző (1929). A montpellier-i szabad teológiai kar t. doktorává avatta (1937). A Magy. Prot. Irodalmi Társ. választmányi tagja (1917), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap főmunkatársa (1909–13), társszerk.-je (1914–19), a Kálvinista Szemle felelős szerk.-je (1932), főszerk.-je (1933). Fordításai és cikkei jelentek meg egyházi lapokban. – F. m. A Servet-pör aktái (ford., Bp., 1909); Kálvin és Servet (Pápa, 1912); A buddhizmus és a kereszténység (Pozsony, 1912); A kereszténység és a társadalmi kérdések (Bp., 1934).
