Körösfői Kriesch Aladár
Körösfői Kriesch Aladár (Buda, 1863. okt. 29. – Bp., 1920. jún. 16.): festő és iparművész. A Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan és Lotz Károly, Münchenben Liezen-Mayer tanítványa volt. Eleinte történeti kompozíciókat alkotott (Tordai országgyűlés, II. Rákóczi György halála, Eger ostroma). 1901 után Nagy Sándorral együtt megalapította a gödöllői művésztelepet, ahol az angol preraffaeliták hatására a középkori kézművesség technikai eljárásait kísérelték meg felújítani. Tevékenységük a m. szecesszió legfontosabb összetevője. ~ készítette az Országház ebédlőtermének freskóit (Bölényvadászat, Halászat a Balatonon a 15. sz.-ban) és a Zeneak. falképeit (A művészet forrása, 1907). Tehetsége e területen bontakozott ki a maga teljességében. Iparművészettel, később szobrászattal is foglalkozott. Üvegablakokat, gobelinkartonokat, mozaikokat tervezett. Arcképeit a lélekábrázolás finomsága jellemzi (pl. leánya arcképe). Az Iparművészeti Isk. tanára volt. Számos műve van az MNG-ben. Írásai: Lotz Károly emléke (Bp., 1905); Ruskinról s az angol praeraffaelitákról (Bp., 1906). – Irod. Dénes Jenő: K. K. A. (Bp., 1939.)
